Part2: A rózsaszín szerelem nyomában

2013 november 3. | Szerző: Regina Réti |

Part1 vége:

1. Regi a Port Sideban veszekszik Nagykával azon, hogy most akkor van-e rózsaszín szerelem, avagy nincs. Regi szerint van, Nagyká szerint felejtős az egész.

Végszó: „kéz a kézben együtt a világ ellen, rózsaszín család, rózsaszín gyerekkel és férjjel”.

Part2: Idő: 1996 szeptembere, Helyszín: Budapest, Port Side, Dohány utca

Főszereplők: Regina – 18 éves fősulis csaj, koleszos, távol a szülőktől 

Nagyká – 28 éves stewardess, szingli, saját lakással a Kazinczy utcában, Regi jó barátnője 

Mellékszereplő:

A Háromajtós Látó Vazze

*********************************************************************

Csapó2: folyt.

–         Fogd már föl, nincs ilyen, amit keresel Regi basszus! Rózsaszín Szerelem… nevetnem kell! Egy elcseszett ember vagy jól elcseszett gyerekkorral. Okoskodsz itt állandóan összevissza, filozófálsz, azt hiszed hű de okos vagy… pedig csak egy baromira ledarált ember vagy. Érted? Egy ledarált ember jól ledarált gyermekkorral! – Nagyká csak nézett rám a nagy éj fekete szemeivel és harsogta a fülembe:

–         Vágod? Vágod???

Kanalazom, szúrom, nyiszálom… csak ne üvöltsön már ennyire. A fülemre tapasztottam a kezem, a zene bömbölt, ne üvöltsön már, akkor is felfogom. De Nagyká csak harsogta és harsogta. Őrületbe kerget ez a nő, komolyan!

Hát kirohantam a Port Sideből. Otthagytam Nagykát a francba, nyugodjon már le! De még utánam üvöltött:

–         Ez az igazság Regi, hiába is futsz önmagad elől! Nincs!- de a szavai már csak a lépcsőn felfutó vállaimat súrolták.

Bassza meg. Mindenki.

De hiába is futottam önmagam elől, a valóság, a tények elől, egy tapodtat se haladtam. Ugyanott  álltam a Port Side előtt, szemben velem a háromajtós látómmal. Idegesen és gyorsan szívtam a cigim.

Nehéz az igazság.

Az orrom rohadt hideg, jéggé vált bennem az igazság nehézsége. Belülről karcolt meg, mint az Art of Noise Moment is Love klipben a fehér hajú parókás csaj korcsolyája a jégen. Igaza van Nagykának.

Elcseszett egy csaj vagyok. Erre a belátásra gyorsan el is bőgtem magam. A forró könnyeim a sok tequila miatt sósan gördülnek végig az arcomon, jobban is martak, mint máskor. Gyorsan elhatároztam, ha visszamegyek, tutira iszom még egyet. És akkor a Holt tenger sótartalma semmi nem lesz hozzám képest. Ha beledobnának a tengerbe, vajon én is sótömbbé válnék? Őzike szemekkel támasztottam a falat és tényleg beleéltem magam hogy én= sótömb a Holt tengerből. És ha most minden és mindenki azzá változhatna, aminek érzi magát, amilyen lenni szeretne ott belül, legbelül… akkor vajon mi lenne itt körülöttem hirtelen? Milyen lenne az a világ? Szép lenne? Vagy egy nagy förtelmes ocsmányság? Esetleg nem lenne se szép se förtelmes, csak éppen olyan semmilyen se lenne?

–         Figyike! – szólok a jaffán álldogáló háromajtós látónak.  Amúgy köszi a tüzet.

Nem szólt semmit, csak hunyorogva mordult egyet, de már nem hagytam magam.

– Ha átváltozhatnál valamivé, mi lennél?

A Háromajtós csak katatóniásan néz előre, mint az Aranyhaj és Nagygubancban a Rút Kiskacsa fogadó arcai, majd hirtelen megkérdi, csak úgy bele, a nagy budapesti éjszakába:

–         Mit szívtál kislány?-  aztán persze figyelemre se méltat, unottan bambul bele tovább a semmibe.

–         Magamtól vannak ilyen flasheim. – válaszoltam kissé sértődötten. Amúgy a barátnőm épp most zavart ki, mert szerinte egy elcseszett csaj vagyok. Hogy hiszek a rózsaszín szerelemben.

–         Igaza van. – kurtán felelt, inkább magának mondta, nem is nézett rám.

Tessék??? Itt még a háromajtós látó is simán látja, hogy elcseszett vagyok??? Ez kész röhej. Mi lett ebből a Port Sideből? Tisztánlátó kristálypalota?

De aztán nem szóltam neki vissza semmit. Kicsit azért féltem tőle. Ötször nagyobb és hússzor testesebb volt nálam. Csak csendben elfogadtam, behúzott nyakkal, basszus, ez tényleg látó. Egy Háromajtós vazze.

-Én tudod mi lennék? – törte meg aztán a csendet.

-???

Gyorsan rágyújtottam még egy cigire, közben jobbról-balról meghúzkodtam a szoknyám. Kissé kezdtem szétfagyni a hidegtől és a félelemtől és eszembe jutottak anyám intelmei a vesegörcsről és hogy ne álljak szóba idegenekkel.

– Egy kötél lennék vazze! Vagy egy kibaszott lasszó. Hogy az ilyen világtól elrugaszkodott föld felett repkedő lökött kis tyúkokat befogjam vazze! – itt megállt és súlyos hatásszünetet tartott, majd folytatta:

– És addig ráznám őket, amíg fel nem ébrednek abból a kibaszott pink álomvilágukból! Amíg ki nem nyitnák a szemüket és észre nem vennék ezt a nagy büdös rohadt valóságot!- és erre még közelebb is lépett hozzám, egyenesen a szemembe nézett.

Éreztem a kissé hagymás lehelletét. Ha lett volna rajtam nyakkendő, abba is tuti belecsimpaszkodik.  Aztán dühödten sarkon fordult, káromkodva berúgta az ajtó és elnyelte a sötét. Zutty! Volt, nincs!! Phúúú. A szemeimet kikerekítve, kissé remegő térdekkel elszívtam a második cigimet is, majd jeges ujjakkal nyúltam a kilincs után.

Rohantam vissza a Port Side táncterére, Nagyká óvó karjaiba.

 

Folyt. köv: Part3

Addig is keresd Réti Regina hivatalos oldal-át a facebookon, és lájk, oszd meg, kommentezz…!!Köszi!!:-)

*********************************************************************

Szerző ezúton tájékoztatja Tisztelt Felhasználókat, hogy az NL Cafe elektronikus oldalon folytatásos részletekben (továbbiakban: epizód) közölt, a szerző elhatározásából nyilvánosságra hozott teljes szellemi alkotás, mint szerzői mű a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnél (Artisjus) lajstromba vétetett. Minden jog a Szerzőé. A mű felhasználása a vonatkozó jogszabály- 1999. évi LXXVI. törvény – alapján lehetséges, ideértve a megfilmesítési szerződésre vonatkozó irányadó szabályozást.

Photo Source:  fanpop.com