Part29:Démoni hajnal

2014 február 15. | Szerző: Regina Réti |

Különös, démoni hajnal- Kimentünk a friss levegőre, már pirkadt. Fáztam. Csípős hajnal volt, olyan kissé másnapos, józanító.Megfogtuk egymás kezét. Ujján a gyűrű. Csillogott a nagy, vastag, jó erős karika… és elindultunk át a hajnali városon. Csak fogtuk egymás kezét és vándoroltunk. Mentünk hidakon, kis utcákon, nagy tereken át, isten tudja csak, merre.A szívünk vitt, nem láttunk semmit a városból, épületekből. Barangoltunk miközben csak fogtuk egymás kezét. Jó volt úgy. Egyszerűen. Szavak nélkül, érzésekkel. Sok minden átpörgött rajtunk. A múlt, a fájdalom. Átcsorgott rajtunk. Mint tölcséren a kristálytiszta víz. Nem beszéltünk sokat, sőt, szinte alig hangzott szó közöttünk. A szemek, a tekintetek azonban muzsikáltak helyettünk, értünk, nekünk, velünk. De nem valami ereinket is felszaggató nóta szólt. Csak valami lágy, fura dallamfoszlány zakatolt bennünk el-vissza. Éreztem azt is, ahogy a kezében, az ujjaiban lágyan lüktet a vér. Vezetett, fogott erősen. És lépésről lépésre bizonyosan tudtuk: még mindig egyek vagyunk. Összetartozunk.Mi tartozunk össze. Gyűrűvel, gyűrű nélkül. Kimondva, kimondatlanul. Menyasszonyi ruhával és csokorral, vagy anélkül. Csak úgy, minden sallangtól mentesen, mezítláb.

 

Az jutott eszembe, hogy talán csak az igazi, ősi nők, a démon-asszonyok rendelkeztek olyan félelmetesen mágikus, fekete erővel, amit lüktetett bennem. Olyan mágia,amihez semmi tárgy nem kell. Mert a fél azok nélkül is kerek, egész. És a zsigereimben is tudtam, ahogyan ő is…örökké… Mert ez a vér, kettőnké. Senki másé nem lehet már. Mert a démoni nyers asszonyerőé a férfiszív. Örökre azé a nőé, aki magnetikusan,mélyről, ősi erővel erős. Aki Ad magából, sokat. Nem nézi mennyit ad, milyen áron. Az élete árán is csak ad. Ez az az erő, amit ha egyszer a Férfi megérez, állandóan azt keresi azután. Mint a szagot fogott kutya. És sosem szabadul attól a Nőtől.

 

Éva volt az első asszony, feleség, oldalborda. De nem Éva volt az első szerelem Ádám életében. A mételyesen erős szenvedély neve: Lilith. Úgy tartják, Lilith egy démon. Az ős-gonosz. Aki tán bagoly is, meg fekete is, meg rabolja a csecsemőket,gyermekeket. És hogy ő vette rá Évát, egyen az almából. Úgy mondják, Lilith maga volt a Kígyó. A rossz, a gonosz, a főbűn maga. Akire békát lehet kiabálni.Nem tudom….Lilith… vajon melyik nőben nincs egy csipetnyi, démoni Lilith?Őserő, amivel persze nehéz együtt létezni a kívülállónak. A tiszta Éváknak.Krisztáknak, feleségeknek. A hű oldalbordáknak. A takaros, rendes, jóra való asszonyoknak: nekik tán egy élet is kevés, hogy ezzel az erővel szembeszálljanak. És győzzenek aztán.

 

A Port Side utáni csípős kék hajnal nagyon különös volt. Fura reflexió. És a fülemben fájdalmasan zakatolt a Forgószél Mantra.

Folyt köv.:Part30

 

Keressétek a Regina Réti Végtelen szerelem romantikus e-book regény hivatalos oldalát a facebookon és lájkoljátok!