2013 december 18. | Szerző: Regina Réti

Másfél évvel később- Aztán valahogy eltelt az a keserves másfél év. Mire újra visszaeszméltem a valóságba, mialatt végigjártam a gyász stációit. Önmagam árnyai jöttek szembe. Végigjártam a könyörtelen szenvedés lépcsőket. Amúgy rohadtul meg tudom élni saját magam. És nem tagadom. Sokszor akartam nagyobbat ugrani,mint lehetett. Kihagyni, elbliccelni lépcsőfokokat. Mert közben azért nem bírtam a szenvedés súlyát.De az a valami, ami nagy... Tovább

2013 december 17. | Szerző: Regina Réti

Lelki halál a 313as-ban: Bezáródott végre a liftajtó és úgy éreztem, kitépték a szívem. Égetőn, iszonyatos fájdalomban. És fájt a kitépett szív helye, amit halál pontosan éreztem. Élesen hasított, miközben felkúszott lassan az az átkozott lift a harmadikra. Liftből ki, végig a folyosón, bal kanyar, ajtón a táblácskák,310-311-312-313.313-as ajtó kinyit, majd be is csap. Nem szóltam semmit Ziziékhez. Tán még csak nem is köszöntem. Egyedül... Tovább

2013 december 4. | Szerző: Regina Réti

Blind Date a Miró Cafe-ban: Eltelt a balatoni nyár, újabb szeptember következett. A kolesz kitárta kapuit, a siófoki Adonisz pedig a karjába várt, ugyanis egy napon felhívott. Megbeszéltünk egy randit. A Miró Cafe-ban találkoztunk a Várban. Izgatottan készülődtem, pingáltam a szempilláimat, hosszúra, igézőre és azzal sem sokat törődtem, hogy apám ezerszer kérte: ne tapasszam őket össze annyira. Mert olyan vagyok, mint egy denevér. A félelmetes... Tovább

2013 december 1. | Szerző: Regina Réti

- Igen, mi van velük? - Semmi, csak ők már férj és feleség – válaszolta egykedvűen és megint kortyolt egyet. - És? Mi közünk van nekünk ehhez? - döbbentem meg. - Semmi. - és Al Pacino kiitta a poharát, fenékig. - Most komolyan? Miért mondod? Légy szíves, mondd el, ne csináld ezt! - erősködtem. - Mi sohasem válunk azzá - bökte ki szomorúan. És ez nagy i-g-a-z-s-á-g-t-a-l-a-n-s-á-g – tette hozzá szárazon. Nem értettem, és aztán... Tovább