Part17: Boríts lángba!

2013 november 18. | Szerző: Regina Réti |

És akkor hirtelen egy Al Pacino karakterű pasi száll ki a liftből. Egy olyan pasi, aki úgy ahogy van, feje búbjától a kislába ujjáig pont az, akire vártam. Kislánykorom óta. Ott a tengernél is. Amikor szálltak a sirályok, az öcsém meg mellettem trancsírozta a medúzákat. Én meg vártam a férjemre. És most itt áll, megérkezett, itt van. Mert Ő az, AKI. Ő a Nagy Ő. Ő az én rózsaszín férjem!

És én meg nem vagyok kisminkelve. És olyan vagyok, mint egy lógós szemű spániel. És..másnapos is vagyok..és cigi a kezemben, füstölök mint egy gyárkémény…lábamon a rózsaszín kutyusok…olyan vagyok, a francba…mint egy másnapos lógószemű spániel cigivel a kezében.

Al Pacino, nevezzük így, miért is ne, úgyse látom többet, nagytotálban áll előttünk.  És mosolyog . Mit mosolyog???…A lábamat nézi..mit néz rajta…Na puff. Ebből sem lesz esküvő. Mert Al Pacino nem úgy néz ki, mint egy idióta. Idióta, aki bukik a bumszli rózsaszín kutyusos papucsokra…

Al Pacino még mindig mosolyog és nem mozdul, majd megkérdi:

– Sziasztok! Nem tudjátok melyik szobában lakik Boros Bence Géza?

Boros Bence Géza. Alias Bence. A szexcentrikus okostojás a szintről. A Nagyká melleibe furakodó renitens ágyfoglalónk. Én nem hittem a szememnek, a fülemnek és addigra már totál kapituláltam.

De Zizi elvitte a szitut.

–         Hello. 316-os. Arra. – Zizi jobbra mutatott majd folytatta:

– De most nincs bent. Mert nálunk van. És éppen törölközőt dobál az ajtófélfánkra.

–         Tessék? – Al Pacinon látszott, nincs ráhangolódva Zizi humorára, így Zizi tagoltan ismételte a lényeget:

– Szexel a barátnőnkkel. Érted már??? Mondjunk neki valamit? És amúgy, ki keresi? – érdeklődött Zizi hevesen, és én már azt hittem, leveszi a lábáról a klumpát és jáááá!

–         Köszi lányok. Akkor majd hívom. Később. – azzal Al Pacino beszállt a liftbe, szembe velem állt meg a kis hamis, és ahogy csukódott be a liftajtó, még kiszólt:

–         Üdv a kutyusoknak Hölgyem. Kézcsókom! – egyet kacsintott.

Miii??? Egyenesen rám, nekem, értem, és miattam. A liftajtó becsukódott, zúgott lefelé a liftaknába és meg sem állt az auláig.

–         Rám kacsintott???!!! Láttad???Ugye??? Zizi a rohadt életbe! Érezted? Megállt köztünk a levegő!Úgy, mint Pitykénél. Amit meséltem. Még gimiben… – remegett a szám, a térdem, a térdemen a kalács, a kalácson a térdig érő frottírzoknim, a frottírzoknimban a kutyusaim. Famme fatale a köbön.

–         Ennyire tetszett?- zizi egykedvűen gyújtott még egy cigire

–         Tetszett??? Ő lesz az én rózsaszín férjem!Adj nekem is! – húztam meg Zizi pólóját.

–         Komoly??? Tessék, itt van – és Zizi felém nyújtotta a cigis dobozt.

–         Az tuti. De miért pont most kellett szembe jönnie? Amikor olyan vagyok mint egy másnapos szomorú szemű cigizős spániel! Adj egy kis tüzet.

–         Itt van, de le ne égesd a szemöldököd, mert akkor meg szemöldök nélküli spániel leszel. Az jobb? – Zizi az aztán tud vigasztalni kérem, igazi diplomata.

Nem is szóltam semmit, csak behunytam a szemem szégyenembe, a fejemet a falhoz csaptam és szótlanul rágyújtottam még egy cigire.

****

Aztán eljött az este. Mire kivakoltuk magunkat és leértünk a Közgáz pincébe és mire végigálltuk a kígyózó sort, éjfél körül járt. A zene már javában dübörgött, karcsú derekak hajlongtak, a levegőben gyönyörű fekete és szőke hajak szálltak, miközben frissen tusolt kellemes parfümillat lengte be a teret. A kezek hol a magasban, hol isten tudja merre jártak. A sarkokban újonnan összecsattant párok csókolóztak vadul, a bárpultoknál hosszú sorok kígyóztak koktélra várva. A hangulat az akkor érkezőre is pillanatok alatt átragadt. Extázis volt a javából. A felszabadult fiatalság őszinte és tiszta extázisa. A csajokkal olyanok voltunk, mint a legszebb csokor illatos virág. Sári, a szőke hosszú hajú Barbie from Plastic villa, Zizi a vörös hajú Linda, na és persze én, Réti Regi, az ébren is szerelemről álmodozó eminensek gyöngye.

Ahogy megjelentünk, mi voltunk a nyerő hármas. Mindent vittünk. Lányok nem rúgtak labdába mellettünk. Ennek megfelelően kellően fújtak is, az összes jó pasi meg pillanatok alatt lecsapott ránk. Mi nagyokat nevettünk és élveztük a helyzetet. Naná. Tizenkilenc évesek vagyunk, fiatalok és szépek. Óriási a sikerünk, szikrázunk és tobzódunk is benne. Ahogy beértünk, szétszéledünk, ki merre látja, keresi álmai hercegét. Vagy a bárpultot. A tömegben elsodródtam Ziziéktől. De miért is esnék kétségbe? Soha jobb helyen…pia, pasik, zene… És ha már így alakult, iszom egy koktélt. A Pina Colada a kedvencem. A hónap elején. Az ösztöndíj és a szülői/nagyi appanázs utáni napokon. Vigyázok azért persze olyankor, nehogy annyit igyak belőle, hogy a szervezetemben levő összes kókuszt faló sejt kipusztuljon. Vétek lenne értem! Kezemben a koktélos pohárral, a papírnapernyőt forgatva a csajokat keresem, persze csak falból. Közben meresztgetem a pilláimat, ide oda oda ide, hallo hallo hallo… de csak diszkréten. Az egyik oszlop mögül bújtam elő éppen, amikor tömegnyomor lévén, a sok csaj és pasi között hirtelen kiviláglott előttem egy ismerős alak. Közelebb nyújtottam a nyakam, tisztuljon a kép. Rövidlátó vagyok, nekem már öt centi is élesíti a képet, de az az 5 centi a minden, Koltay Lajos hozzám képest kismiska.

És…de hisz, igen! Az ismerős alak nem más…mint Al Pacino!El sem hiszem! Örömömben felkiálottam, de aztán be is tapasztottam a szám gyorsan. Nem mutatni semmit Regi! És csak az oszlop mögül figyeltem Al Pacinot, óvatosan. Szinte lélegzetvisszafojtva figyeltem őt. Az arca és a szeme ragadott meg. Már amikor a liftből kiszállt délután, akkor is.  Imádom ezt a karaktert. Al Pacino egy kisebb társaság közepén sztorizgatott jókedvűen és felszabadultan. És az arcán megint ott volt az a délutáni hamiskás mosoly. Koktélos pohár a kezében, fehér farmer, Dr. Jeans kapucnis pulcsi. Ez sem véletlen! Biztos egy jel: a Dr. Jeans ott van a Bertalan Lajoson. Egy jelet küld nekem:

Engem keres, engem imád, én kellek neki. Ez tutifix.

A karján egy kb. 4-5 cm vastagságú ezüstkarkötő villogott. A lábán Marten’s bakancs. Piros. Fekete cipőfűzővel. Ahogy kukucskáltam az oszlop mögül és néztem ahogy beszél, a férfias erőteljes karizmatikus fellépése is lenyűgözött. De leginkább mégis a tekintete ejtett rabul, ami a velőmig hatolt. Ő lesz az én rózsaszín férjem. Egészen biztosra vettem. Piros bakancsban. És arra gondoltam, milyen jó lesz összeereszteni az ő piros bakancsát és az én rózsaszín kutyáimat. Ha rózsaszínt meg pirosat keverek össze, az még lehet rózsaszín, nem? És a gyerekünk lehet rózsaszín gyerek, ugye? És a kertes házunk nagy kerttel is lehet rózsaszín, és a kutyáink is. Hát persze! – Csak ez zakatolt bennem. Al Pacino megérezte, valahonnan nézik.

És ekkor összekapcsolódott a tekintetünk egy pillanatra és megáll bennünk a levegő. Esélyem sem volt nemhogy továbbmenni, de moccanni sem. Minden leblokkolt belül, földbe gyökerezett a lábam. Al Pacino pedig rátalált a félénken leskelődő szempárra az oszlop takarásában. Lebuktam. Hallottam, ahogyan a férfiasan mély hangján elnézést kér a társaságtól, és felém indul. Uramisten. Most mi lesz? De mire végiggondolhattam volna, már ott mosolygott mellettem, és egy magabiztos, határozott mozdulattal kivette a kezemből a koktélos poharat. Szó nélkül letette a bárpultra és megfogta a kezem.

– A rózsaszín kutyusaid hol hagytad?- A tekintetéből és szép barna szemeiből puha, kedves melegség áradt.

Hirtelen nem jutottam szóhoz. Csak néztem rá és arra gondoltam. Ez az: piros+rózsaszín=rózsaszín.

Erre valahogy ösztönösen még erősebben megfogta a csuklómat és magához húzott. Mélyen a szemembe nézett. A lélek találkozott a lélekkel. Csak néztük egymást. Itt az én férjem. Csak ez járt a fejemben.

Aztán bemutatott a legjobb barátjának, Christosnak, aki görög volt. Amolyan jólfésült, kreolos, kissé alacsony dzsigoló. Chris kedvesen megpuszilt, köszöntött, mint régi jó barátokat szokás és rögtön kezembe nyomott egy karcsúnyakú koktélpoharat. Émelyítően túldíszített ananászdarabokkal, koktélcseresznyével és dúsan rakott mentalevelekkel. Közben a hangulat továbbra is fergetegesen gördült tovább és az I will survive-ot üvöltötte mindenki félrészegen. Ám mindez megszűnt.

Egyszerre nem vettünk tudomást másokról. Megfeledkeztünk a barátnőimről, az ő barátairól, a zenéről és a tömegnyomorról. A testszagokról, a fülledt levegőről, mindenről. Csak mi voltunk ketten. Éreztem, hogy ez egy karmikus találkozás. A homlokom közepére még indulás előtt szemceruzával egy indiai kasztpöttyöt festettem. Zizi azt mondta, lökött vagyok, de legyen, jó. Mert én vagyok. Mintha a tanulólámpa sárga fényénél, miközben sminkeltem és néztem az arcom a tükörben, erőteljes késztetést éreztem volna, hogy a pöttyöt felfessem. Talán a szerelem előszelének pöttyét festettem magamra? Mert amint a hatalmas tömegben megpillantottam Al Pacinot, valami különleges érzés öntött el, ami egyszerre volt biztonságos és édesen has remegtető.

Ahogy megcsókolt, a fejem tetejétől a lábujjamig mindenem bizsergett. Az idő megállt, csak mi léteztünk, talán nem is ebben a való világban léteztünk igazából, hanem valami mesevilágba repített át a csókjával. Ami finom volt és puha. Lágy és selymes, amitől mindenem bizsergett. Minden illúzióm és minden varázslatom ott volt. Jelen volt, előjött, előbújt, megmutatta magát. Illúziót kaptam és varázslatot. Al Pacino olyan karizmatikus jelenség és lélek, aki képes arra, hogy erős mágiával lángba borítson.

Nekem pedig semmi más nem kellett, csak a varázslat és a lángba borulás. A lelkem, az éretlen, zöld lelkem, amit én fának képzelek, olyan fának amit egy helyen megperzselt a szikra.

És az a kis szikra pillanatok alatt borítja lángba a nyughatatlan szívemet.

Folyt köv.: Part18

Addig is keress a facebookon, jelölj, szólj hozzá, oszd meg, várlak…

* * *

Szerző ezúton tájékoztatja Tisztelt Felhasználókat, hogy az NL Cafe elektronikus oldalon folytatásos részletekben (továbbiakban: epizód) közölt, a szerző elhatározásából nyilvánosságra hozott teljes szellemi alkotás, mint szerzői mű a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnél (Artisjus) lajstromba vétetett. Minden jog a Szerzőé. A mű felhasználása a vonatkozó jogszabály- 1999. évi LXXVI. törvény – alapján lehetséges, ideértve a megfilmesítési szerződésre vonatkozó irányadó szabályozást.

Photo Source: pulsarecard.com