Part12: Most sem tudom, ki is vagyok igazán.

2013 november 13. | Szerző: Regina Réti |

Zizi magától kezdett bele. Elmondta, hogy az ő szülei alkoholisták. Mindketten. Jól menő vállalkozásuk volt régen, még a gyerekkorában. Sok ház, több kocsi, nyáron irány Jugó, télen a Tátra. Aztán az apja lesüllyedt. Hiába is volt a sok ingatlan. Egy kis vidéki kúria Zalában, Pacsán. Egy délen, Villányban, nagy szőlővel. És egy kisebb garzon Debrecenben, közel az egyetemekhez, de ezt mindig albérlők lakták. És egy panel,  Szolnokon, amiben Zizi nagyanyja élt. Aztán később, amikor már teljesen elszegényedtek, az egész pereputty ott húzta meg magát. Alkoholista mama, papa, a feszült és körömbőrt csipkedő gyerekek, Zizi és a tesója. Valamint a szenilis nagymama és Bodri kutya. Ja,  meg Foltos, a girhes kismacska. Egymás hegyén hátán. Merthogy Zizi apja, kb. amikor Zizi úgy tizennégy éves lehetett, tönkrement. Volt egy csomó körbetartozása, ő maga is becsődölt. Egyre többet ivott, aztán már totál alkoholista lett. És persze egy idő után vele ivott Zizi anyja is, aki előtte ápolónő volt a Hetényi Géza kórházban. Semmi sem marad,minden ház, telek, föld terhelt volt jelzáloggal, kölcsönnel, hitellel. Bankok és magánszemélyek kezében vergődtek, és végül nagymama szolnoki panelja is az ördögkatlanba veszett. Zizi családja elvesztette az otthonát, majd a szülei bérletek egy 35 nm-es lakást Szolnok egyik kieső kerületében. Zizi az érettségi alatt is dolgozott, adott haza pénzt, de aztán elmondta, rájött: amit hazaad a rezsire, azt is elisszák a szülei. A főbérlő szólt. Vagy fizet Zizi, vagy kikapcsolják a fűtést. Zizi most is dolgozik a fősuli mellett.

Hm. Hát ezért dolgozik ennyit. És ilyen görcsösen.Mint akinek az élete múlik rajta. Merthogy tulajdonképpen…

Hát persze. Csak most esik le: Ő volt az közülünk, aki már rögtön az első sulinapon elment a Melódiákba munkáért. És ezért ő veti meg az ágyat és ő főzi éjjelente a kamillateát Sárinak, nekem reggel a posvány de olcsó cikóriát.Zizinek minden idegsejtjében ott a gondoskodás, a fészekrakási ösztön, a kompenzálás… és a kitörés. Mert most már értem. Zizi ki akart törni. Hirtelen megértettem Zizi álmait is. Menő főszerkesztő egy menő csatornánál. Valaki lenni…. Csak ki a mocsárból. És ezzel együtt persze azt is éreztem, nincs menekvés. Nincs susmus, igazság órája és pillanata van, egy erős szövetség kezdetéé. Bele kell kezdenem nekem is a saját élettörténetembe.

–         Hát jó – szólaltam meg – bár én nem a legelejéről fogom kezdeni. Olyan elől, hogy hm relaxálunk és már alfában is vagyunk és egy szusszra megkondulnak lelkünkben a tibeti nagyharangok hm… és mindenki becsukott szemmel elképzeli mi volt előző életében. Kikapcsol elenged semmire nem gondol csak hogy mi volt előző életében. Szóval nem onnan indulnék, hogy előző életemben fűszál lehettem, mert ringtam, mint a nád – és Végvári Sárira kacsintottam.

Mindhárman röhögtünk.

–         És onnan se, hogy fehér hátul megkötős rékli és fabölcső, abból groteszkül kivigyorgó fogatlan ínyecskével és hasonlók. Gondolom – kacsintott rám vissza Zizi.

–         Majdnem, mert tudjátok, most mi jutott eszembe először? Pityke! – nem is értettem magam.

–         Na, az meg ki??- kérdezték a csajok szinte egyszerre.

–         Tulajdonképpen nem is a konkrét személye az érdekes, hanem akit vagy amit megtestesít az én életemben, értitek?

Zizi és Végvári Sári tök egyszerre ingatták a fejüket és közben Sári felállt a maszkarcú kínai nőtől rendelni egy sült banánt. Megvártam míg visszajön, addig nekem is volt időm elgondolkodni. Vajon miért pont Pityke jutott eszembe először, amikor az életemről faggatnak a csajok, úgy általában. Aztán meglett bennem a válasz.

– Onnan indul az egész, hogy én olyan kis görény eminens féle szorgalmas lány voltam, a tanárok kedvence, minden velem egykorú utált, mondjuk ki. Fősuliig nem is volt hús-vér pasim, csak plátói, önmagam számára megkreált drága szerelmeim. Még egy rohadt moziban sem voltam még egy mama kedvence pattanásos szemüveges fiúval sem, csak tanultam meg versenyekre jártam.

– Hát, akkor tényleg kis göri voltál! – így Sári sültbanánnal a szájában, vihogva.

– Sári, halálra idegesít hogy neked minden cuki, meg göri, meg zsepi, érted? Mindent rövidítesz olyan édi bédire, de akkor ne csodálkozz azon, ha mindenki egy plasztikvillába képzel, ahol minden mű és olyan sziruposan édi bédi. Akkor ne akard, hogy Végvári Sárit lássunk benned. Döntsd el: Vegasári vagy Végvári Sári akarsz lenni! Ez a te döntésed, de akkor vállald be. Én spec falramászom amikor rövidítgetsz, érted? – Sárira néztem és dühös voltam rá.

– Igazatok van. – Sári megint a padlót kezdte bámulni. – De értsetek meg, én se tudom, ki is vagyok igazán. Néha Végvári Sári vagyok, aki ezerrel tanul éjjel nappal, küzd és harcol, maximalista és törtető, néha meg mint egy idióta picsa, heherészek és mivel tényleg csak jól belegabalyodom a szerepeimbe, szétcsapatom magam egy fél pohár pezsgőtől.

– Hát ez a baj, Sári. Látod? Azt mondod, szerepeim. Miért kell szerepeket játszani?

– Mert ebben a mocsár világban nem lehetsz őszinte Regi. Azért.

– Lehetsz őszinte Sári. Velünk lehetsz. És különben is, évekig nem fogsz tudni maszkban safrangolni közöttünk, a négy fal között.

– Ez jogos – szólt közbe Zizi. – Jogos. Ne maszkozzunk egymás előtt csajok. Felfogtátok már? Négy évig fogunk tudni a másik minden egyes lélegzetvételéről. Ez azért nem semmi.

– Nem megyünk át a Grinzingibe, meghívlak benneteket egy 2:1-re? – mondtam.

Nem is beszéltünk többet. Visszavittük a piros, fehér és fekete tálcákat és együtt átmentünk a Móricz Zsigmond körtér legolcsóbb helyére bort inni.

Hogy együtt vegyünk le egymás előtt a maszkjainkat.

 

Folyt. köv: Part13

Addig is keresd Réti Regina hivatalos oldal-át a facebookon, és lájk, oszd meg, kommentezz…!!Köszi!!:-)

*****************************************************************

Szerző ezúton tájékoztatja Tisztelt Felhasználókat, hogy az NL Cafe elektronikus oldalon folytatásos részletekben (továbbiakban: epizód) közölt, a szerző elhatározásából nyilvánosságra hozott teljes szellemi alkotás, mint szerzői mű a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnél (Artisjus) lajstromba vétetett. Minden jog a Szerzőé. A mű felhasználása a vonatkozó jogszabály- 1999. évi LXXVI. törvény – alapján lehetséges, ideértve a megfilmesítési szerződésre vonatkozó irányadó szabályozást.

Photo Source:  styleanddirt.com