Part11:Egy nő melle legyen feszes – volt a válasz.

2013 november 12. | Szerző: Regina Réti |

Eldurrant az agyam. Tuladonképpen VegaSári mit képzel magáról?

– Sári, a te kis Barbie világod villájában vannak pszichopaták? És ha vannak, gondolod, pont én lennék az? Pusztán azért, mert 21 nap alatt nem meséltem el az eddigi tizennyolc évemet? Pont Neked? – írtó dühös lettem VegSárira. És isten igazából az okát magam sem értettem.

De egyszerűen, utálom ha sürgetnek és akarnak belőlem, többet, mint amennyit én szeretnék adni magamból. Olyan földtől elrugaszkodott nagy dolog ez???

És ahogy VegaSári zöldségesgolyó nyiszálását szótlanul figyelemmel kísértem, rájöttem: igen. Mert Sári még a réti fűszálnál is bambábban tud nézni néha.

–         Komolyan mondom hagyjátok már abba, olyan görcs van a gyomromban, mint amikor gyerekkoromba apám meg anyám veszekedtek állandóan kaja közben. A  semmin. – vágott közbe Zizi.

Mondhatnám, hogy hevesen vágott közbe és vetett véget a vitának, de erről szó sem volt, hontalan feszültségben ültünk hárman. És Zizi nyilván ezt a hangtalanul sziszegő feszültséget nem bírta.

– Tényleg kezdtek idegesíteni. – és ez igaz is volt.

– Nem elég, hogy nem találtam meg tegnap éjjel a rózsaszín férjem, nem elég, hogy Sárit egész éjjel el-vissza húzkodtuk keresztül kasul a városon, nem elég, hogy az ezeréves, Balkánt is megjárt matracon nyomorogtunk Zizivel ketten, és nem elég, hogy úgy fáj a fejem, hogy az mese, erre még Sári, te is azzal kínzol, meséljek magamról? De gyorsan, mert ha nem, tutira én vagyok a Forró drótból a baltás gyilkos. Na neee!

És Zizi is gyorsan rákontrázott:

–         Elhiszem, hogy te kipihent vagy Sári és szeretnél csacsogni, de mi nem. Beszélj te magadról, ha akarsz, bár… van még olyasmi, amit nem tudunk?- Esetleg a plasztik villában észrevétlenül bezsebeltél egy-két Nobel díjat is? – Zizi ingerült volt, és tán kíméletlen is egy kicsit, tény.

VegaSári megsértődött.

–         Miért? Mit tudtok Ti rólam? – Sári lehajtotta a fejét és kissé szomorúan eszegette a zöldségesgolyót. Vagyis csak majszolgatta, bökdöste ide-oda a tányérján.

De Zizinek ez túl nagy labda volt, nem hagyhatta szó nélkül.

–         Háát… azt tudjuk, hogy vega vagy, fűszálakon élsz. Sportmániás is vagy és Kennel élsz gondolatban egy plasztikvilág plasztikvillájában, anyuci meg apuci egyetlen kislányaként! Ezt nem elég?  – Zizi nagy szemmekkel nézett Sárira, majd hidegen folytatta:

– Ja. És masszívan iszol meg cigizel. És amikor totál kiütöd magad, mindenféle Harisnyalyuggató ujjai közül kell kihámozni a barátnőidnek. Akiknek aztán a hajadnál fogva kell végigvonszolnunk a fél városon. Mondjam még?

Őszintén szólva, én csak figyeltem az események alakulását és közben nagyon megsajnáltam Sárit. Már a padlót bámulta és a könnyeivel küszködött, amikor  megszólaltam, mert úgy érzetem, valamennyire jogtalanul estünk így neki Sárinak. Végül is, mit tehet ő róla, hogy az anyjától plasztik-mintát kapott???

–         Na jó! Nem a hajadnál fogva. Karon húztunk végig.- tettem hozzá, mire Sári és Zizi is elmosolyodott.

Próbáltam oldani a feszültséget, de Sári csak tovább igézte a padlót.

–         Tudjátok csajok – szólalt meg aztán – annyira utálom hogy ilyennek láttok. Amikor kislány voltam – kezdett bele félszegen –  mindig fésülgettem a Barbiem haját. És arra gondoltam, ha megnövök, nekem is ilyen szép hosszú hajam lesz és én is így fogom szeretni a kislányomat és így fésülöm majd a haját. Anyám állandóan egyik üzletből a másikba cipelt, shoppingolt. Sokszor nekem nagyon kellett pisilnem, de ő nem is figyelt. Csak nézegette és vásárolta azt a sok melltartót meg harisnyát, mindent, össze-vissza. Volt, hogy kozmetikushoz rohantunk, ott az én arcomra is rákenetett valami hideg ragacsos nyálkás vackot. Hideg volt és utáltam, de anya azt mondta, jót tesz a bőrnek. Egy nő bőre legyen szép. A melleire vasárnaponként citromkarikát rakott, hogy feszes legyen, engem is behívott:

– Kicsikém, légyszíves rakj fel a cicidre. Te is négyet jobbra, négyet balra, így ni.

Én meg felraktam, szótlanul, de csípett. Nagyon. Szóltam neki, ez csíp. Nem baj drágám, volt a válasz, egy nő melle legyen feszes, ezt nem lehet elég korán kezdeni. Aztán amikor nagyobb lettem, minden hajnalban felkeltett és mennem kellett vele futni. Mindig futottunk, ha esett, ha fújt. Ma is utálom a szelet ha az arcomba csap. Nem kapok levegőt. Utálom.

–         Utálod magad? – Zizi kérdezett, akit nagyon megdöbbentett Vegasári őszintesége.

–         Ühü – és Sári zokogni kezdett. És utálom azt is, ha Vegasárinak gúnyolsz.

Zizi odament Sári székéhez és átölelte.

–         Nem foglak így hívni többet, megígérem. Oké?- mondta Zizi és ő is könnyezni kezdett.

Végvári Sári hangtalanul nyelve a könnyeit csak bólintott egyet. Nekem meg az jutott eszembe:

– És apád? Ő hol volt? Ő nem szólt anyádnak, miért így nevel? Nem látta, mi lesz ebből?

Végvári Sári kifújta az orrát.

– Apám az csak azt hajtogatta, tanulni, tanulni, de ő meg belemenekült a munkába, meg állandóan plussz ügyeletet vállalt a kórházban. A férfiak mind gyávák konfrontálódni az asszonnyal. Kivéve Kent a plasztikvillában – hüppögött Sári, aki végre humorizált és jól állt neki.

Mindhárman megkönnyebbülten felnevettünk. És úgy látszik, Sári szeret általánosítani, de elnéztük neki.

Zizi aztán magától kezdett bele.

 

Folyt. köv: Part12

Addig is keresd Réti Regina hivatalos oldal-át a facebookon, és lájk, oszd meg, kommentezz…!!Köszi!!:-)

*****************************************************************

Szerző ezúton tájékoztatja Tisztelt Felhasználókat, hogy az NL Cafe elektronikus oldalon folytatásos részletekben (továbbiakban: epizód) közölt, a szerző elhatározásából nyilvánosságra hozott teljes szellemi alkotás, mint szerzői mű a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnél (Artisjus) lajstromba vétetett. Minden jog a Szerzőé. A mű felhasználása a vonatkozó jogszabály- 1999. évi LXXVI. törvény – alapján lehetséges, ideértve a megfilmesítési szerződésre vonatkozó irányadó szabályozást.

Photo Source:  kary.com