Part5: VegaSári/Plasztik Barbie from Ken villa!

2013 november 5. | Szerző: Regina Réti |

Hajnali fél öt volt, én csendes magányomban a bárpultot támasztottam, mire R&B-s mozdulatokkal Nagyká dancel oda hozzám és a fülembe ordít:

– Sári merre csatangol, hallod???Pasizik? Vagy merre van?

– Nem hiszem, ő nem szokott csak úgy idegen pasikkal lelécelni!

– Na ja….  Ő egy igazi plasztik Barbie. Egyenesen Ken villájából! Oh Ken… !- gúnyolta ki Nagyá Sárit.

Sári, gúnynevén Vegasári (mert állandóan hínárt és algát rágcsál két pofára) a szobatársunk a 313-ból. A koleszban a Ménesin.

Amúgy… khm…Nagyká meg Vegasári egyelőre nem csípik egymást különösebben.

–         Gőzöm sincs hol van! – üvöltöttem vissza és kihörpintettem az utolsó csepp Szex on the Beach koktélt is a poharamból. – Az előbb még a kisteremben láttam, ott tapizta egy fickó , a tök új harisnyája meg szétment. Holnap egész délelőtt ezen fog szirénázni, hidd el… – ez volt az utolsó infóm Sáriról és felkecmeregtem a bárszékről.

–         Fog. Ide a bökőt! – mutatott Nagyká a nyakához, és folytatta:

– Persze… ha addig kijózanodik! – vetette oda epésen, útban a mosdó felé.

–         A fél ösztöndíját ráköltötte arra a nylon vacakra. Csipkés térdközépig, jó minőségű, szilikonbetétes combfix, tapad is a combjára, mint légy a celluxra. A Fehérvári úti Skálában vette.

–         Ez hülye?? A legdrágább helyen a közelben? Miért nem a sarki 100 forintosban? – dohogott Nagyká, miközben jól hallhatóan pisilni kezdett, miközben én a tükörben igazítottam meg a sminkem, biztos ami tuti. Hátha épp most jön szembe a rózsaszín férjem.

– Ahh, nem értelek én titeket. Csóringer fősulisokat. Látszik, fogalmatok sincs még az életről. Ahogy megjön az ösztöndíj meg a szoctám, rögtön elcseszitek! Pedig spórolni kellene, gyűjtögetni! Nem laposra inni magatokat a hónap első öt napján, aztán meg hónap közepétől a córesz… Éheztek, krumpilt esztek krumplival. De hiába is pofázok én nektek!– így Nagyká.

–         Tudod jól, hogy Sári milyen sznob! Jó ez a rúzs? – csücsörítettem Nagyká felé a szám, de szemmel láthatóan hidegen hagyta, így folytattam:

– Amúgy baromira nem érdekel, se Sári, se a harisnyája.

Fáradt voltam és eléggé elcsigáztam saját magam attól, hogy a mai bulin sem találtam meg a rózsaszín szerelmet a nagy budapesti éjszakában. Beértem volna egy rózsaszín férjjel először, ráér azután a rózsaszín baba. Legyen.

De sajna, ehelyett éppen Sári harisnyáján kezdtük el számolgatni a lyukakat. Ugyanis ott támasztotta a wc falat, ni! És totál kiütötte magát.

Egy koleszszoba, egy ágy, egy kenyér, hát persze hogy nem hagyhatjuk szegényt itt a wc-ben. Egyébként is Sárinak van a legtöbb pénze közülünk, mert az a koleszben eddig eltöltött három hétben elég hamar kiderült számunkra:

Pénzünk… na az nincs elég.

Így mindig megosztottuk egymással a kajánkat. Mindenki mindenkivel.

A mindenki a szinten lévő összes többi szoba összes többi lakóját jelentette. Akik, amíg mi a Port Sideban kerestünk önmagunkat és árnyainkat, addig a Champs hűvös mélyén züllöttek, szemben a Port Sideval.

VegaSáriról meg kellett lehámoznunk a Harisnyalyuggatót. Én a lyukacsokból szedegettem ki a pasi merev ujjait, Nagyká meg közben beszólt neki:

– Jobb ha képben vagy apukám, egy félhavi ösztöndíjjat lyuggattál ki secperc alatt.

De a pasit, aki Sárihoz hasonlóan volt K.O, különösebben nem törte meg a hír.

Hónunk alá csaptuk Sárit és elkezdtük vonszolni kifelé a Port Sideből. Sznob anyuka egyetlen szem kicsi lányát. Aki éppen csendes önkívületben szortyogott, miközben hosszú szőke haja a padlót seperte. Közben csörgött a mobilom.

Zizi volt az, a másik szobatársunk.

Alig öt hónapja felvételiztünk, alig négy hónapja érettségiztünk, alig négy hónapja buktam meg majdnem matekból és alig egy hónapja éljük a fősulis koleszosok fenséges életét, mégis, egyvalami ugyanaz az életünkben:

’99-et írunk és jelenleg mindannyian, már kerek három hete a Ménesin lakunk a koleszban. Ráadásul egy szobában.

Végvári Sári, azaz Vegasári, Zizi alias Zákányi Zita, és én, Réti Regi. Meg persze Nagyká. De ő nem koleszos. Ő már egy felnőtt, önálló, szingli nő. Stewardess Ferihegyen a Malévnál, lakással a Kazincy utcában. De ha nem repkedi körbe-körbe a világot, akkor állandóan velünk lóg.

Azt mondja, hogy velünk, csóró fősulisokkal az élet tiszta dolce vita. Jó magyar módra.

Szóval Zizi rezgett a mobilomon.Ez egy új kütyü, mobiltelefonnak hívják, zsebben meg mindenhol lehet hordani és mindenhol lehet dumálni vele. Egy a lényeg:

Minden hawai, amíg a szülők állják a cehet.

Nem régen jött be Magyarországra. Tavasszal sokan még egy aktatáska méretűvel az oldalukon rohangásztak, de nekem már egy kisebb méretű van. A szintről még VegSárinak van, meg Bencének. De az övé nagyobb, fekete, a tesójától kapta ajándékba. A tesója az anyjáék nyomora elől külföldre menekült dolgozni egy luxushajóra.És ott szakácskodik meg züllik. Meg mobiltelefont vesz az öccsének.

Zizi közben kitartóan csörgött és zizegett a zsebemben, mi meg Nagykával rendületlenül vonszoltuk VegaSárit. Felvettem a telefont, de nem is vártam meg amíg beleszól, rögtön belekezdtem:

– Zizi, nem tudok most beszélni rendesen, épp Sárit támogatjuk kifele a Port Sideből, átugrunk még a többiekhez a Champsbe. Majd megyünk.

–         Lumpen elemek! Gondoltam, hogy még züllötök. És csak remélni tudtam, hogy te még valamennyire józan vagy.

– Mert?

– Hát… Összetoltam az ágyakat, mert itt horpaszt Bence.

– Mert? Mit keres ott???- nem értettem.

 

Folyt. köv: Part6

Addig is keresd Réti Regina hivatalos oldal-át a facebookon, és lájk, oszd meg, kommentezz…!!Köszi!!:-)

*********************************************************************

Szerző ezúton tájékoztatja Tisztelt Felhasználókat, hogy az NL Cafe elektronikus oldalon folytatásos részletekben (továbbiakban: epizód) közölt, a szerző elhatározásából nyilvánosságra hozott teljes szellemi alkotás, mint szerzői mű a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnél (Artisjus) lajstromba vétetett. Minden jog a Szerzőé. A mű felhasználása a vonatkozó jogszabály- 1999. évi LXXVI. törvény – alapján lehetséges, ideértve a megfilmesítési szerződésre vonatkozó irányadó szabályozást.

Photo Source:  fanpop.com