Part4:Legyél a felségem, viszlek az üvegpalotába!

2013 november 5. | Szerző: Regina Réti |

Part4: És a hatalmas mahagóni hangszórókból fülrepesztőn kezdett bömbölni az Alcazar Crying at the discotegue-je. Az egyik kiscsaj erre rögtön szendvicsben nyomatta másik három pasival, de volt aki csak eszeveszetten tapsolt, míg a másik őrültként pattogott mint David Bowie, vagy vonaglott és éppen szemérmesen vedelt, mintha csak zenész lenne. Olyan is akadt, aki stréber csendben telehányta a terem sarkát.

Beleborzongtam a látványba.

Csak a züllést láttam magam körül, és hacsak egy pillanatra is, de jó erős mocsokszemüvegben láttam a világot, mit tegyek? És nagyon fura hangulatban, olyan félrészeg bódulatban, üres tekintettel vártam a rózsaszín szerelmet.

Mikor jön már? Hol késik? Még sírtam is. Mikor vágtázik a táncparkett közepére az én rózsaszín hercegem, nyerítő lovon, díszkengyelben és jobbján kivont karddal harciasan harsogja:

Gyere Regi, legyél a felségem, viszlek az üvegpalotába!

Vagy valami ilyesmi.

Szerelem nélkül nem élek. Meghalok. Kell nekem, mint a levegő, mint a zene. Persze, én rohadtul képes vagyok eget rengető érzelmeket generálni magamban akkor is, ha csak éppen elmegy mellettem „Ő”.

És eddig az életemben kizárólag „Nagy Ő”-k vonultak el mellettem. Ovitól a gimin át egészen a fősulis koleszig. Ilyesmin agyaltam a Port Side egyik eldugott kis sarkának még eldugottabb sarkában. Kicsit tán megszégyenülten is Nagyká szembesítésétől, de olyan bosszúsan is. Bosszúból meg jól rágyújtottam. Legalább a tüdőmet színezzem addig is, amíg jön az, AKI. A rózsaszín felhőkből, vagy mit bánom én honnan, csak jöjjön! De bárhogy is próbálkoztam játszani a vagány csajt, rögtön elkezdett fájni a fejem, olyan tompán,tenziósan. Gomolygott a füst a kéjes hajnal parfümillatú levegőjében. Sárga volt meg koszos szürke. Kunkorodott, hajladozott egyre vékonyabban.

Ahogy néztem az ide-oda hajladozó nyalábokat, tekintetem megint Nagykára siklott. Ott táncolt csurom vizesen a parkett közepén, rajta a tekergő kígyókkal. Amúgy állandóan leizzad tánc közben, utána meg nyirkos hajjal megy ki a hidegre, nem is csoda, ha állandóan hurutosan köhög. Még az anyja is csak két lábon járó takonybányának hívja.

Nagyká amúgy a barátnőm. Az egyik legjobb barátnőm.

Nagykára lenne, aki azt mondaná, hogy excentrikus. Szexcentrikus. Megint mások… hogy extravagáns. És olyanok is akadnának, akik a belevaló dögös csaj jelzőt biggyesztenék hozzá. Mert Nagykához úgy kapcsolódik a belevaló dögösség, olyan szerves részként, mint mondjuk az a nagy bizsu klipsz, amit minduntalan a fülébe biggyeszt. Azt a vámpír pirosat. Olykor a metálfeketét. Persze a férfiak azt mondják, amikor meglátják: – No, igen, ez egy… belevaló dögös-bögyös kis csaj. De a csajok, a többi csaj! Ők kerek perec le “”kisolcsókurváznák” vagy “ócskaribancoznák”. A luxusterepjárós újgazdag Paris Hilton féle könnyű kis partipipik. Vagy az aszott bőrű szilikonszájú kitartott feleségek például.

Nagyká. Felnyírt fekete haj, szétszolizott test és nagyra fújt Pamela Andersonos cicik. És a vörös kiscica tetkó a punciján. Nagykának a vörös kiscica a punciján, nem is tudom, még valahogy az is olyan Nagykás. Az a védjegye. Ha meghal, így mondta, legalább lesz miről azonosítani. Mert aki ugye valami nagy ember, nagy kutya Regikém – én csak idézem, így mondta – azt könnyen azonosítják, rögtön ott hemzsegnek a rendőrök meg telefonálgatnak ide-oda a siránkozó díszözvegyek… Azokat könnyen azonosítják Regi!

– De én nem vagyok Marie Curie vagy Frida Kahlo Regikém! Nem értek én a rádioaktivitáshoz… meg festeni se tudok. Csak olyan pálcikaembereket. Miről azonosítanának akkor engem? Itt a tekó, ez igen!Ez már valami!!

Ahogy mondta, „Ez már valami”, én úgy gondolom, Marie Curie se vehette át boldogabban a Nobel díjat, mint ahogy Nagyká mutatta a puncitetkóját. Annyira tiszta volt. Önazonos,tiszta, hiteles. Nem jó vagy rossz, csak önazonos. Nagyká például nem is fél a haláltól. Ő tiszta szívvel él a földön, miért félne pont a haláltól? És ahogy ott ültem a Port Sideban és néztem az én agyonázott barátnőmet, igaz is?! Miért félne ő bármitől is? Lassan felkapcsolták a villanyt, jön Sinatra My way-je, diszkrét jelzés: ideje húzni a Piafba.

Gyerünk!

Folyt. köv: Part5

Addig is keresd Réti Regina hivatalos oldal-át a facebookon, és lájk, oszd meg, kommentezz…!!:-)

*********************************************************************

Szerző ezúton tájékoztatja Tisztelt Felhasználókat, hogy az NL Cafe elektronikus oldalon folytatásos részletekben (továbbiakban: epizód) közölt, a szerző elhatározásából nyilvánosságra hozott teljes szellemi alkotás, mint szerzői mű a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnél (Artisjus) lajstromba vétetett. Minden jog a Szerzőé. A mű felhasználása a vonatkozó jogszabály- 1999. évi LXXVI. törvény – alapján lehetséges, ideértve a megfilmesítési szerződésre vonatkozó irányadó szabályozást.

Photo Source:  beatifulwallpapers.com