2013 november 29. | Szerző: Regina Réti

-         Hál istennek Zizikém!- úgy szóltam a kagylóba, mintha egyenesen a Don kanyarból menekültem volna. -         Mi a franc van? Anyám mondta, nagyon ideges volt a hangod! -         Csodálod?  - közben azért csalódott voltam egy kicsit. Ugyanis szentül meg voltam győződve arról, hogy tibeti nyugalommal beszélek Zizi anyjával. De aztán gyorsan túlestem ezen, mert fülemben csengett anyám hangja. Miszerint nekem soha nem volt,... Tovább

2013 november 27. | Szerző: Regina Réti

-         Hallo! – mordult bele apám precízen a kagylóban. -         Üdvözletem! Bár még nem ismerjük egymást, én vagyok a fekete bárány. Al Pacino. Khm.... - és Al Pacino zavarában krákogott egyet. Erre lőn mély csend a vonal másik végén, világosság meg sehol. A lélegzetemet is visszafolytottam, úgy figyeltem. Na,ebből mi lesz?  Apám kivárt, játszadozott, mint Tom a gombolyaggal. Végül Al Pacino törte meg a kínos hallgatást: –       ... Tovább

2013 november 25. | Szerző: Regina Réti

Al Pacino nélkül - És eljött a nyár. A rettegett. Vizsgaidőszak vége, ki kell költözni a koleszból és tudtam: jóval kevesebbet tudunk randizni Al Pacinoval. Mert a párás romantikát apám simán derékba töri. Apám, aki volt becses megszületni, mint régi vágású Réti Rajmund. És aki minden szögletében ennek megfelelően is élt. Olyan sarkosan. Nomen est omen. És akinek egyelőre még halványlila gőze sincs arról, anyámmal együtt, hogy: 1.) Már... Tovább

2013 november 21. | Szerző: Regina Réti

Fél évvel később - Al Pacino a 19.-ik születésnapomat egy kínai étteremben készült megünnepelni. - Kicsim, jó lesz a Margit körúti? – kérdezte, miközben a fürdőszobában borotválkozott a tükör előtt. - Perfect! – mondtam lelkesen, mert ha nagyon lelkes és nagyon cool akarok lenni, máris törni is a magyar. És dudorászva keresgéltem tovább a vörös körömlakkomat. Szülinapot ünnepelni ugyanis nem lehet vörösre lakkozott körmök nélkül. A... Tovább

2013 november 20. | Szerző: Regina Réti

A Champsben a többiek már jócskán züllöttek. Chris és Sári egymás szájába adogatták a bort,  mi meg Al Pacinoval előadtuk 'Nagyká és a vibrátor a Zsinagóga tövében'-es jelenetet. Mindannyian röhögtünk, de Nagyká, mint akinek egy csepp humordns-t nem osztottak anno, mindezt értetlen fa arccal hallgatta végig. Villódzott a szeme és a tekintetében az volt: - Micsoda pimaszság! Felháborító, arcátlan pimaszság...dehát...mai fiatalság, ez van. ... Tovább

2013 november 19. | Szerző: Regina Réti

Aztán...csak azt éreztem, hogy valami gyönyörű szivárvány kuszaság születik bennem. Egyszerűen nyakunkba vettük a hajnali várost és térdig elmerültünk benne. Barangoltunk hangatlanul, egymás kezét fogva együtt vesztünk el a kis utácskákon. Nem tudom hol jártunk, hidak alatt és levegő fölött és miért éppen arra... de lényeges egyáltalán? Belevesztünk és belefeledkeztünk a városba ugyanúgy, mint egymásba. Like Dimonds in the sky... ... Tovább

2013 november 18. | Szerző: Regina Réti

És akkor hirtelen egy Al Pacino karakterű pasi száll ki a liftből. Egy olyan pasi, aki úgy ahogy van, feje búbjától a kislába ujjáig pont az, akire vártam. Kislánykorom óta. Ott a tengernél is. Amikor szálltak a sirályok, az öcsém meg mellettem trancsírozta a medúzákat. Én meg vártam a férjemre. És most itt áll, megérkezett, itt van. Mert Ő az, AKI. Ő a Nagy Ő. Ő az én rózsaszín férjem! És én meg nem vagyok kisminkelve. És olyan vagyok,... Tovább

2013 november 17. | Szerző: Regina Réti

- Akkor szívjuk szívószállal. Így duplán üt, fele mennyiség is elég -ötletelt Zizi, akinek szó mi szó, vágott az agya, ha a hülyeségről volt szó. És így tényleg jutott pia bőven, mindenkinek, aki épp arra járt. És hirtelen sokan jártak éppen a mi szobánk felé. Ilyen a koleszes lét. Jött Bence, Szami és jééé...itt van Nagyká! - Na???... Mi volt veletek Bencével? – érdeklődött köszönés nélkül Sári, de ez simán belefért. A barátságokat, vagy... Tovább

2013 november 16. | Szerző: Regina Réti

Nem volt semmi baj azzal a valósággal, amiben éltem, csak hát, azt éreztem, hogy amíg mások sétálnak, én inkább futnék. Ha ők futnak, én rohannék és ha futnak, én inkább szárnyalnék. Például már most unom, hogy két órája itt dekkolunk a Grinzingibe és beszélünk mindenféle hülyeséget. Ahelyett, hogy mennénk és lánga borítanánk a világot. Hogy szebb legyen, jobb vagy valami. Nem tudom ugyan hol, miért, mit akarok, csak azt tudom, hogy ott... Tovább

2013 november 15. | Szerző: Regina Réti

-Neked volt ovis szerelmed? - kérdeztem Zizit. - Aha, a karateedzőm. Kb. két méter és 200 kg. Fekete Béla bácsi. Én 5 voltam, ő meg 55. - nevetett Zizi. - Apakomplexusos tyúk! Nekem meg Tóth Petike volt az igazi. Élére vasalt ing, nyakig hózentróger, szeplő, laza kötőszövet pici rengő hassal, írha+bőraljával, szemüveg, fogtündér által meglopott felső fogsor, maga a megtestesült oviszerelem. Egyik délután, alighogy hazaértünk az oviból,... Tovább

2013 november 14. | Szerző: Regina Réti

Beértünk a fagyos hidegből a bortól párás, züllésre való melegbe, kértünk Jocitól egy asztalt. Joci volt a tulaj meg a pincér. Meg a zsíroskenyér kenő és  a „gyorsanawécékulcsot!”-adó egy személyben. Jópofa 30-as srác. -         Na és akkor mi van ezzel a Pitykével Regikém?-  kezdett  bele Sári, amikor már leültünk a boxba. - Mert azt észrevettem, te simán le tudod vetetni mással a maszkot, de te...maga vagy a Maszk - Sári felnyerített.... Tovább

2013 november 13. | Szerző: Regina Réti

Zizi magától kezdett bele. Elmondta, hogy az ő szülei alkoholisták. Mindketten. Jól menő vállalkozásuk volt régen, még a gyerekkorában. Sok ház, több kocsi, nyáron irány Jugó, télen a Tátra. Aztán az apja lesüllyedt. Hiába is volt a sok ingatlan. Egy kis vidéki kúria Zalában, Pacsán. Egy délen, Villányban, nagy szőlővel. És egy kisebb garzon Debrecenben, közel az egyetemekhez, de ezt mindig albérlők lakták. És egy panel,  Szolnokon, amiben... Tovább

2013 november 12. | Szerző: Regina Réti

Eldurrant az agyam. Tuladonképpen VegaSári mit képzel magáról? - Sári, a te kis Barbie világod villájában vannak pszichopaták? És ha vannak, gondolod, pont én lennék az? Pusztán azért, mert 21 nap alatt nem meséltem el az eddigi tizennyolc évemet? Pont Neked? - írtó dühös lettem VegSárira. És isten igazából az okát magam sem értettem. De egyszerűen, utálom ha sürgetnek és akarnak belőlem, többet, mint amennyit én szeretnék adni magamból.... Tovább

2013 november 11. | Szerző: Regina Réti

Szóval Zizivel azon a sutyorgós hajnalon szövetséget kötöttünk.Úgy általában, az élet ellen. Amit a szottyadtra fújt gumimatracos éjszakánk csak tovább erősített: reggelre mindkettőnk agyonaludt nyakkal ébredt. És a legbosszantóbb, hogy VegaSári, akinek a hullarészeg ernyedt testét egész éjjel húztuk-vontuk a városon át, talpig sminkben és trillázva jegyezte meg: - Milyen rohadtul gyűröttek vagytok ma csajok! - miközben kipihenten átszökkent... Tovább

2013 november 10. | Szerző: Regina Réti

Nagyká megigazította Pamela Anderson tőgyeit és a tükörből felszegett arccal hűvösen mondta: - Jobban tennéd Regikém , ha te is tetoválnál oda... khm... egy ilyen kiscicát. Hogy végre megtudd mi is az a jó szex. Hogy ne csak a nagy rózsaszín ködben álmodozzál nekem a tökéletes lovagról!Mert a tökéletes lovaggal Regikém, mindenekelőtt ezt jegyezd meg: Jó a szex. Háát... nem mondom, hogy nagyon prűd lennék, én Réti Regi, jótanuló jósportló... Tovább

2013 november 8. | Szerző: Regina Réti

- Na mi van? Ma ilyen sok csajjal alszom? Ez aztán a koleszos élet... nevezem! Nemhiába könyököltem a könyv felett, ezért aztán megérte annyit szívni a felvételin! - Hát igen. Bencének állandóan csak a szexen járt az esze. Alighogy kinyitotta ki a szemét, repült is volna fejest a mézes bödönbe. De nem törődtünk vele, tusolni indultunk Nagykával. Én klaffogó cuppcupp-papucsban, lehajtott fejjel szitkozódtam, amiért megint eltelt egy szombat... Tovább

2013 november 7. | Szerző: Regina Réti

Még csak pár hete csaptunk bele a fősulis életébe, de már nyakig benne voltunk a budapesti éjszakában. Ismertünk minden pubot és egyetemista klubot, na meg a körtéri hamburgerest. Haverok, buli, minden, ami kell. És hozzá sikeresen hamisítottunk is. Bence volt az orrgazda. Az a Bence,  aki most alighanem úgy durmol az ágyunkban, mint Hófehérke, aki nulla lelkiismeret furdalással dobta be a szunyát a gondosan összetolt hét kicsi ágyba. Szóval a... Tovább

2013 november 6. | Szerző: Regina Réti

-  Mit keres az ágyunkban? Épp most hányta össze a folyosót. Matracon kéne aludnunk. A Móser meg rohadtul balhézott, képzelheted!- szinte láttam magam előtt Móser minden hájjal megkent, zsírcsíkokkal ráncolt nyakát és pulykavörös fejét. Amint éppen szét akar durranni. Ezalatt a közel egy hónap alatt, amit már kipipáltunk a koleszos dolce vitában, Móser maga volt a nagy magyar valóság. Koleszfelügyelő, aki saját fontosságától megkergülten... Tovább

2013 november 5. | Szerző: Regina Réti

Hajnali fél öt volt, én csendes magányomban a bárpultot támasztottam, mire R&B-s mozdulatokkal Nagyká dancel oda hozzám és a fülembe ordít: - Sári merre csatangol, hallod???Pasizik? Vagy merre van? - Nem hiszem, ő nem szokott csak úgy idegen pasikkal lelécelni! - Na ja....  Ő egy igazi plasztik Barbie. Egyenesen Ken villájából! Oh Ken... !- gúnyolta ki Nagyá Sárit. Sári, gúnynevén Vegasári (mert állandóan hínárt és algát rágcsál... Tovább

2013 november 5. | Szerző: Regina Réti

Part4: És a hatalmas mahagóni hangszórókból fülrepesztőn kezdett bömbölni az Alcazar Crying at the discotegue-je. Az egyik kiscsaj erre rögtön szendvicsben nyomatta másik három pasival, de volt aki csak eszeveszetten tapsolt, míg a másik őrültként pattogott mint David Bowie, vagy vonaglott és éppen szemérmesen vedelt, mintha csak zenész lenne. Olyan is akadt, aki stréber csendben telehányta a terem sarkát. Beleborzongtam a látványba. ... Tovább